bircahang

Az okosok, a szépek, a szakmájukban sikeresek, a fiatalok, a jóságos, modern emberek, a felszabadult lelkűek Anglia EU-tagságára szavaztak, míg az ostobák, a csúnyák, a lumpenek, a vének, a gonosz, múltban rekedt emberek, a téveszmékben élők pedig arra, hogy Anglia lépjen ki az EU-ból.

Legalábbis ez hangzik el manapság világszerte a hisztériás rohamba esett liberális megmondóemberek szájából és médiáiktól.

Hát igen, szomorú dolog ez a demokrácia nevű izé, hogy felelőtlen állampolgárok csak úgy szabadon szavazgathatnak, nem véve figyelembe a mindig igazat mondó, jövőbelátó bölcsek tanácsait, ahelyett, hogy a mindig okos liberális elitemberek irányíthatnának szabadon, hiszen övék a tökéletes igazság ismerete.

Hol hallottuk már mindezt? Tessék megkapaszkodni: a liberálisok legnagyobb ellenségeitől, a kommunistáktól! Ott egész elmélet lett kiépítve arra, hogy a nép képtelen felismerni saját érdekeit, mert tudata hamis, így kell egy bivalyerős Párt, mely acélkézzel vezeti a népet, természetesen a nép érdekében.

Mi a valódi helyzet? Az angol nép egyszerűen megunta, hogy brüsszelita idióták packáznak az országukkal. Anglia elég erős az EU nélkül is, így az angolok az EU megreformálása helyett inkább kiléptek a problémából.

S meg is jöttek a legfantasztikusabb liberális vészjóslatok: az Egyesült Királyságból kiválik Észak-Írország és Skócia, Gibraltár pedig csatlakozik Spanyolországhoz, sőt London független állam lesz! Ezekből egyedül Skócia kiválásnak van meg a valós esélye. Észak-Írországban hiába szavazott 56 % az EU-tagságra, a lakosság háromnegyede ellenzi az Írországgal való egyesülést. Ugyanez igaz Gibraltárra is: bár ott 96 % szavazott az EU-tagságra, kb. ugyanennyien szavaznának a Spanyolországhoz csatlakozás ellen. Londonban pedig hiába szavazott 60 % az EU-tagságra, London nem rendelkezik önrendelkezési joggal a brit alkotmány szerint.

Kitérnék arra is, amiről kérdést kaptam: miért szavaztak az emberek Gibraltáron, s miért nem szavaztak sehol a többi brit külbirtokon. A válasz: a 16 brit külbirtok közül csak 2 EU-tag: Akrotíri-Dekélia és Gibraltár, ezért a többin nem is lehetett népszavazás. Akrotíri-Dekéliában pedig azért nem volt népszavazás, mert ez az egyetlen brit külbirtok, melynek nincs polgári irányítása és nincs állandó, saját lakossága sem: ott mindenki vagy külföldi állampolgár vagy a brit hadsereg alkalmazottja,

A lényeg: az angol nép sikeresen megvívta függetlenségi harcát. S velük együtt hatalmasat buktak a magyar ballibák is. Azaz csupa jó hír.

Magyarország – és a többi keleti tagállam – érdeke jelenleg azonban más, mint az angol népé: ez az EU megváltoztatása. S csak ha ez nem megy, jön a kilépés.

Öt évet adunk a brüsszelitáknak, hogy távozzanak és adja át az EU-t az európaiaknak! Ha nem megy, leromboljuk az EU-t.

Vége az idei eurovíziós dalfesztiválnak. Persze a fesztivál csak nevében zenei.

Az idei verseny azonban létfontosságú politikai következtetések levonására ad alkalmat.

Oroszország álláspontja messze a legnépszerűbb, az orosz résztvevő fölényesen első helyet ért el a közönségszavazáson. A pánikba esett háttérhatalom csak a zsűriszavazatok intenzív manipulálásával tudta megakadályozni az orosz győzelmet.

Az összes nyíltan homokos szám csúnyán leszerepelt, elsősorban a izraeli perverz srác. Európa nép nem akar homoszexuális lenni!

Az ukrán számmal a háttérhatalom valamiféle oroszellenes hisztériát igyekezett kelteni, ez azonban csúnya félreértés. A grúz Sztálin által 1944-ben deportált krími tatárok ügye nem Oroszország sara, az mindenki számára nyilvánvaló.

Amióta a liberalizmus legvadabb áramlata, a homoklobbi vette át totálisan az Eurovíziós Dalfesztivált, a színvonal évről évre csökken. Nem csoda, hiszen amikor egy érdekcsoport kisajátít mindent, ez még akkor is jellemzően rossz eredményekhez vezet, amikor ez a csoport jó célokért küzd – hát mi várható, ha rosszak a célok?

Kevesen ismerik pl.  a fesztivál álságos „politikamentességét”, s ennek részeként zászlópolitikáját . A politikamentesség azt jelenti: politikai téma csak olyan lehet, mely tetszik a liberális agytrösztnek. Ennek része a zászlópolitika: csakis a résztvevő államok és az EU zászlója vihető be a nézőtérre, minden más tiltott, még az egyes résztvevő államok regionális zászlói is (azaz nem illegális, szeperatista mozgalmak zászlói, hanem HIVATALOS zászlók is!) – egyetlen kivétel van: a homoklobbi szivárványos zászlaja, azt lehet vinni, sőt manapság már ez a leggyakoribb zászló a fesztiválon!

Hozzátenném: a homoklobbi zászlaja egyébként lopás, ez az ősi inka zászló, melynek természetesen semmi köze a perverzióhoz. Ahogy Hitler lopta a horogkeresztet Indiából, ugyanúgy lopta a homoklobbi a szivárványos zászlót Dél-Amerikából.

Csodálkoztam is, hogy a két műsorvezető egyike se volt homokos, ez mindenképpen eredmény  a bécsi szörnyszülőtt szakállas álnőhöz képest, bár sikerült azt azért elérni, hogy az egyik műsorvezető egy erősen maszkulin típusú, 210 centiméter körüli nő volt: de – utánanéztem – legalább egy normális, heteroszexuális nő mégiscsak, ami megnyugtató hír.

Idén az előadók két nagy csoportra voltak oszthatók: az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja, s a szánalmasak csoportja. Az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja volt a népesebb.

Az énekelni tudó versenyzők  – pl. San Marino és Oroszország képviselője – is fokozottan szánalmas produkciót mutattak be.

Összesen egy résztvevőt fedeztem fel az elődöntőn, aki énekelni is tudott, de szánalmas se volt: az osztrák résztvevőt. Ő csak szimplán unalmas volt, de ez most ebben a mezőnyben nem is számít.

A magyar versenyző nagyot alakított: sikerült mindkét csoportba bekerülnie: a magyar énekes nemcsak énekelni nem tud, de sikerült röhejessé is tennie magát. Érezhető volt a produkción a homoklobbi keze is: miközben egy elmeháborodott sámánhasonmás ok nélkül egy hatalmas dobot ütögetett, a három darab háttérénekes srác vetkőzni készülő mozdulatokkal vonaglott, valószínűleg az egész koreográfia egy homokos bárból lett ellesve.

Valójában az Eurovízió manapság a haldokló, álkonzervatív, Merkel-Cameron féle agymenés zenei aláfestése. Ez talán a legjobb kifejezés az egészre.

Eljutottunk oda, hogy pár eredetileg is paródiának szánt “eurovíziós” szám dallamosabb, mint bármelyik valódi szereplő…

A XXI. sz. 20-as éveinek legfontosabb eseménye az EU megszűnése lesz.

Az EU mint olyan nem tartható fenn belső feszültségei miatt. A két fő oka ennek: a pénzkiszívás a keleti tagállamokból a nyugati tagállamokba és a közös értékrend hiánya. Ezt erősítik az amerikai és az orosz érdekek is. Mindkét érdeknek csak akkor felel meg az EU, ha az az ő szövetségese, viszont mivel ez nem tudható a jövőre nézve, a kisebbik bajt egy nemlétező vagy széttagolt EU tudja biztosítani.

Mikor kiderült, hogy a centrum nem hajlandó pénzt áldozni a perifériára, világossá vált: vége az egésznek. Sőt, az euróövezet még rosszabbított is a helyzeten: egyes gyengébb centrumállamok is vissza lettek parancsolva a félperifériára, lásd Portugália, Görögország, Spanyolország. Az euróövezet elszegényíti az övezet szegényebb tagjait, onnan pénzt porszívóz át a centrumba, így a szegények ki fognak lépni. A porszívóhatást csak közös gazdaságpolitikával lehetne kivédeni, de ezt meg a centrumállamok nem akarják.
Anglia népszavazása az első lépés lesz idén. S teljesen mindegy a népszavazás eredménye: az mindenképpen gyengíteni fogja az EU-t. Sőt, elmondható, hogy ha Angliában nyer az igen, azaz az EU-ban való bentmaradás, az JOBBAN fogja gyengíteni az EU-t, mint az esetleges nem válasz. Miért? Azért mert az igen ára egy rakás Angliának biztosított kedvezmény lesz, ami csupán precedenst fog adni mindenki másnak hasonló engedmények kikövetelésére. Míg az angol nem tisztább helyzetet tudna eredményezni: hiszen ezzel ki lenne vágva a EU beteg szervezetévől a rákos daganat, a legnagyobb központrontó tényező. Az angol nem adna még pár plusz évet a betegnek, pont ahogy egy sikeres rákműtét is szokta ezt tenni.

Bárhogy is lesz, Németország súlya növekedni fog. S bár Németország mind a mai napig megszállt ország (a II. világháborút lezáró titkos szerződések szerint az USA-nak véjoga van a német kül- és hadügyi politikában), gazdaságilag ma ez egy vezető hatalom, melynek európai hatalmát semmi sem gátolja.  Az EU-mag az angol kilépés vagy kvázi-kilépés miatt átváltozik Hitler megálmodott német birodalmává. Ez gond lesz elsősorban Franciaországnak, mely nem fogja vállalni a német csicskás szerepét. A franciák nem fogják sokáig tűrni ezt, így a brit kilépés után jön 10 évvel a francia kilépés is. Franciaország az angol példa alapján kivételeket fog akarni saját maga számára a német  túlhatalom ellensúlyozására. Különösen ha sikeresen hatalomra jut a francia antiliberális baloldal - a Nemzeti Front -, de egy hagyományos, liberális kormányzat sem fog másképp cselekedni, legfeljebb csak lassabban teszi ezt majd.

Maradni fog Németország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg, s a balti államok, melyek az Oroszország-elleneségük miatt bármit támogatnak, ami nem orosz. Formailag marad még Dánia és Svédország, melyek azonban most sem teljesértékű tagok (szaboltálják az euróövezetbe belépést).

Kelet-Európa - és benne Magyarország - a liberalizmus diktátumjának megszűnésében érdekelt mindenképpen. Ha az EU liberális marad, akkor meg kell szüntetni. Ha remény van viszont az EU népi, antiliberális alapon való átalakítására, akkor igyekezni kell fenntartani, bár valószínűleg ez lehetetlen vállalkozás.

A gazdasági közösség eleve adottság, ez maradni fog EU nélkül is, mert az EU előtt is létezett de facto. Akinek baja van az EU-val, annak sosem ezzel van baja. Ami valószínű:

• az eurót sok ország ki fogja vezetni, mert nem fogja megérni neki, s az euróból de facto márka lesz, melyet csak egyes Németországhoz erősebben kötődő államok fognak megtartani,
• a politikai intézmények át fognak alakulni laza, államközi fórumokká.

Azaz látványos "holnap vége az EU-nak" dolog nem lesz, hanem ez egy lassú agónia lesz inkább elhúzódva 20-25 éven keresztül. Ez a legvalószínűbb eseménysorozat, de a 20-as években lesz meg az a pont, amikor ez az agónia látványosan és hivatalosan is megindul.

Milyen a liberális rend a gyakorlatban? Mit jelent, ha egy ország vezetője liberális, mint ahogy ez Németország esetében a helyzet jelenleg?

A legfontosabb ismérv: az ellenség mellé állni, védeni azt foggal-körömmel, a saját népet viszont szidni és támadni.

Ez minden országban jellemző a liberálisokra, de Németországban groteszk módon és hatványozottan.

A liberális dogma szerint az iszlamista vadember szent és sérthetetlen, így a rendőrség nem foglalkozhat velük, sőt a médiáknak is tilos beszélni erről. Ha viszont az iszlamista erőszak ellen van tiltakozás, akkor az teljesen liberális államgépezet lendületbe indul.

A hazaáruló muszlimliberális Fatima Merkelt le kellene váltania a németeknek, de sajnos a németek zöme mára csúnyán elfajzott.

Ha nem történik változás, nem lesz más megoldás, mint atombombát dobni Berlinre, ez hoz majd igazi megtisztulást.