bircahang

A mai bolgár ábécé kialakulásáról már volt szó, lássuk most a többi szláv cirill ábécét.

A macedónról már volt szó, a bolgár kapcsán, a montenegrói saját cirill ábécé pedig csak tervezet, így marad 5 ábécé: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, szerb.

Az eredeti cirill ábécé 45 betűből állt. Közülük 19 jelölt magánhangzót (sárgával jelölve), 25 mássalhangzót, 1 betű pedig (a Ҁ betű) nem jelölt hangot (pirossal jelölve), csak számot. (Minden betűnek volt szám jelentése is, a számként való használat a késő középkorban megszűnt.)

Fonológiailag az óbolgár nyelvben (erre lett létrehozva a cirill ábécé) 11 magánhangzó hang létezett. Miért volt tehát 19 magánhangzó betű? A magyarázat kettős:

• Mivel a cirill ábécé alapja legnagyobb részben a görög ábécé, valamint az ábécé fő célja a görög nyelvű egyházi szövegek bolgárra fordítása volt, így több olyan görög betű is bekerült a cirill ábécébe, mely bolgár szempontból felesleges volt. Két betű – a Ѡ és a Ѵ – kizárólag a görög Ω és Υ betűk átadására szolgált, olyan jövevényszavakban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. Bolgárban az Ѡ ejtése teljesen azonos volt az О ejtésével, az a Ѵ ejtése pedig az И ejtésével.
• Az óbolgárban – a mai bolgárhoz képest – több mássalhangzó volt: 7 mássalhangzó (a táblázatban zölddel jelöltek) mindig lágy volt, ezen kívül létezett további 15 kemény és 15 lágy mássalhangzó, melyeket azonban “páronként” csak 1-1 betű jelzett, azaz összesen 15 betű (kékkel jelölve). Írásban a lágy mássalhangzókat a következő módon lehetett megkülönböztetni az ugyanazon betűvel jelzett kemény mássalhangzóktól:
  • ha a lágy mássalhangzó után mássalhangzó következett, a lágy mássalhangzót jelző betűre aposztróf – ` – került, bár ezt a jelölést nem alkalmazták teljeskörűen, az aposztrófot sok esetben egyszerűen elhagyták, amikor egyértelmű volt, hogy melyik hangról van szó,
  • ha a lágy mássalhangzó után magánhangzó következett, a lágyságát a magánhangzó jelezte, mégpedig a következő módon:
    • lágy mássalgangzó utáni А, Е, Ѹ, Ѧ, Ѫ esetében a magánhangzó írása megváltozott és Я, Ѥ, Ю, Ѩ, Ѭ lett (ugyanezek a betűk jelezték a j+hang kapcsolatot is szó elején és magánhangzó után),
    • И, I, Ь, Ѣ magánhangzó kizárólag lágy mássalhangzó után következett, így ezeknél nem volt szükség a lágyság jelölésére, ugyanúgy, ahogy Ъ és Ы pedig mindig csak kemény mássalhangzó után jött (az И és az I ejtése azonos volt, ejtésük magánhangzó és lágy mássalhangzó után /ji/ volt, kivéve az И kötőszót, ahol ejtése /i/ volt.

A fentiekből látható, hogy az óbolgár magánhangzórendszere kiterjedtebb volt a mai bolgárénál. Míg a mai bolgárban 6 magánhangzó fonéma van (А, Е, И, О, У, Ъ), addig az óbolgárban e 6 mellett volt még további 5: Ѧ, Ѫ, Ы, Ь, Ѣ. Az Ѧ és az Ѫ orrhangú E és O, a szláv nyelvekből ez a két hang kihalt azóta, csak a lengyelben maradt meg, a mai lengyel helyesírás Ę és Ą betűkkel jelöli őket. Az Ы azonos a mai orosz Ы-vel, a bolgárból eltűnt ez a hang még a középkorban. Az Ь minden szláv nyelvből kihalt fonámaként, a mai oroszban előfordul allofónként. Az Ѣ – /æ/ – a mai bolgárban csak egyes déli nyelvjárásokban fordul elő, az irodalmi nyelvből hiányzik.

Látható, hogy minden hangnak – a lágy mássalhangzókat leszámítva – saját betűje volt, azonban van még egy kivétel, a /j/ hang, melyet az И betű jelzett, amely egyúttal a /ji/ kapcsolatot és az /i/ mássalhangzót is jelezte. Ennek kényelmetlensége felismerésre került már a XV. században, azóta került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére, míg az И maradt csak az /i/ magánghangzó jelölésére. (A szerb cirill ábécében a Й betű helyett a J betű használatos ugyanerre.)

Az Ѹ betűről szintén elmondható: ez görög hatás. A görögben az ΟΥ betűkapcsolattal lett jelölve az /u/ hang, ezt vette át a eredeti cirill írás, azonban – mivel ennek nem volt sok értelme a bolgárban – hamarosan az írás У betűt kezdett használni helyette, s az eredeti Ѹ a XIV. századtól már nem fordul elő.

A  táblázatban lilával jelölve van 3 darab “felesleges” mássalhangzó betű. Ezek oka ismét a görög. Ezek olyan jövevényszavakban voltak használatban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. A Ѯ, Ѱ, Ѳ betűk a görög Χ, Ψ, Θ betűket jelölték. A görög Θ hang eleve hiányzik a bolgárból, így a bolgárok számára a Θ azonos volt a Т-vel. Ez a három betű hivatalosan csak a XIX. sz. végén lett törölve a bolgár ábécéből.

E bevezetés után lássuk az egyes cirillbetűs szláv nyelveket!

orosz

Az oroszban jelenleg 33 betű van. A táblázatban pirossal jelölt betűk spontán módon kerültek ki a használatból. A zölddel jelölt betűket I. Péter cár írásreformja törölte, ezek az oroszban már nem létező és görög hangokat jelöltek. A 3 kékkel jelölt betű pedig Lenin írásreformjával szűnt meg, egyik sem jelölt önálló hangot. A XV. században került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Az Ё speciális orosz találmány a XVII. sz. végéről, az eredeti szláv ábécében hiányzó j+o ill. lágyság+o jelölésére, kötelezően használandó betűként csak a kommunista időszakban lett bevezetve, ma azonban használata ismét visszaesőben van: elfogadottnak számít E-ként való írása is.

Az orosz nyelv sajátossága, hogy az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig az oroszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva az orosz Э а “kemény e” jelölésére. Ez szintén I. Péter reformjának része volt. Ugyanekkor lett hivatalosan bevezetve az У betű is az az eredeti Ѹ helyére.

Szintén orosz sajátosság, hogy az eredetileg magánhangzót jelölő  Ъ és Ь betűkből keménységjel és lágyságjel lett.

Az oroszban mindig kemény a Г, К, Х, Ц,  s mindig lágy a Й, Ч, Щ. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Д, Ж, З, Л, М, Н, П, Р, С, Т, Ф, Ш – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhnagzó magánhangzó másik magánhnagzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

Fontos tudni: az oroszban erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli. De ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit.

ukrán

Az ukránt érdemes az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. Az ukrán írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Lássuk most a különbségeket az ukrán ábécében az oroszhoz képest!

Az ukránban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

Míg az orosz nyelvben az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött, addig az ukránban nem: az Е maradt “kemény e”, a “lágy e” jelölésére pedig az Ѥ alapján ki lett kialakítva az Є.

Az eredi szláv ábécében az I jelentése /ji/, ezt a mai ukránban külön betű, az Ї jelöli – ez a betű már a korai bolgár ábécében kialakult, de ott kihalt, az ukrán ábécében a XIX. században lett visszaállítva. Az /i/ magánhangzót az ukránban pedig az I jelöli.

Az И betű az ukránban külön hang, ezt a nyugat-ukrán nyelvjárásokban /ɪ/ formában ejtik, a többi nyelvjárásban pedig [ɨ] formában, azaz azonosan az orosz Ы-vel. Személyes tapasztalatom, hogy – bár az irodalmi nyelvben az [ɨ] szabálytalannak számít – 10 ukránból 9 pontosan így ejti mégis.

Fontos: míg az I csak lágy mássalhangzó mögött állhat, addig az И mindig kemény mássalhangzó után.

Speciális ukrán betű a Ґ, ez a /g/ hangot jelöli, ellentétben a Г betűvel, mely pedig a /h/ vagy a /ɦ/ hangot. A Ґ betűnek egy időben politikai jelentősége is volt: a Szovjetúnión kívül élő ukránok használtak, míg Ukrajnában tiltva volt, “szovjetellenes” betűnek számított. Hivatalosan csak Gorbacsov idejében lett bevezetve Ukrajnában is.

Az ukránban mindig kemény a Б, В, Г, Ґ, К, Ж, М, П, Ф, Х, Ч, Ш, Щ, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez csak az irodalmi nyelvben és a nyugat-ukrán nyelvjárásokban érvényesül, mivel a kelet-ukrán nyelvjárásokban a Б, В, Ж, М, П, Ф, Ч, Ш, Щ is lehet lágy.

Fontos tudni: az ukránban – ahogy az oroszban – erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli.

belarusz

A belaruszt érdemes szintén az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. A belarusz írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Az ukránhoz hasonlóan, a belaruszban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

A belaruszban nincs И, helyette I van.

Az orosszal azonos módon az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig a belaruszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva a belarusz Э а “kemény e” jelölésére.

Speciális belarusz betű a Ў, ez a /w/ hangot jelöli, mely az oroszból hiányzik, de az ukránban is megvan, viszont az ukránban nincs külön jele, az ukrán В egyaránt jelölhet /v/ és /w/ hangot.

A belaruszban mindig kemény a Д, Ж, Р, Т, Ў, Ч, Ш, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Г, З, К, Л, М, Н, П, С, Ф, Х, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magánhangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

A belarusz helyesírás sajátossága, hogy egyedül a keleti-szláv nyelvek közül, jelöli a magánhangzó-redukciót. Talán ennek érzékeltetésére a legjobb az ország neve: Беларусь – ami oroszosan Белорусь lenne, miközben a kiejtés a két nyelvben azonos: /b^jɛləˈruːs^j/.

Magyar médiákban folyamatosan gondot okoz, mikor lesz az orosz/ukrán/belarusz nevekben a d/n/t-ből gy/ny/ty, íme hát egy összehasonlítás. A három nyelv “problémás” betűinek megfelelése.

ruszin

A legkisebb keleti-szláv nyelv a ruszin. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A ruszin ábácét érdemes az ukránhoz hasonlítani. Az összes ukránban is meglévő ruszin betű jelentése azonos az illető ukrán betűkével. Egyetlen eltérés: az И betű mindig /ɪ/-t jelöl.

Ezen túl viszont a ruszin viszont rendelkezik 3 betűvel, melyek az ukránból hiányoznak: ezek a Ё, Ъ, Ы – mind a három az orosszal azonos jelentéssel.

A kövekező:  Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц mássalhangzó betűk jelölhetnek kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

szerb

Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A szerb cirill ábécé az egyetlen teljesen fonetikus szláv cirill ábécé: minden betű egy hang, s minden hang egy betű. A XIX. sz. elején lett kialakítva. A szerb nyelvben 4 darab lágy mássalhangzó van: a lágy cs, a lágy dzs, a lágy l és a lágy n. Mind a négyre külön betű lett kialakítva, ezek: ђ, љ, њ, ћ. Úgyszintén külön betű lett megalkotva a kemény dzs hangra: џ.

A cirill ábécé Bulgáriában lett megalkotva, 893-ban. A megalkotó: Kliment Ohridszki.

Аz eredeti ábécében 45 betű volt. Ez ebben a formában változatlan is maradt Bulgária török uralom alá kerüléséig.

A török uralom alatt több spontán változás zajlott az ábécében, egyes betűk használata abbamaradt, s megjelentek új betűk is, s egyes betűk ejtése megváltozott. A Temesközbe vándorolt bolgárok teljesen el is hagyták a cirill ábécét, áttérve a szerb-horvát latin ábécére (ma is azt használják).

Azonban egységes szabály nem tudott kialakulni, hiszen nem volt ehhez meg az önálló államiság, ill. olyan szervezet, mely ki tudott volna alakítani egy mindenki által elfogadott egységes írást.

Ez csak 1869-ben történik meg, amikor még emigrációban (Romániában) megalakul a későbbi Bolgár Tudományos Akadémia elődje, melynek egyik első lépése volt a bolgár ábécé meghatározása.

Ki lettek hivatalosan dobva az ábécéből azok a betűk, melyek eleve csakis görög nevek átírására voltak használatosak (zöld színnel). Továbbá törölve lettek a nyelvben már régóta nem létező hangokat jelölő és az ugyanazok hangokat duplán jelölő betűk (piros színnel). Egy betű egyszerűsítve lett (kék szín), s egy új betű pedig hozzá lett adva az ábécéhoz (barna szín). Sajnos egy létező hangot jelölő betű is meg lett szűntetve (lila szín). Így az ábécé 32 betűs lett.

Az ábécé etimológiai elven alapult, ennek keretében maradt meg az a szabály, hogy a mássalhangzóra végződő szavak végén kötelező maradt a Ъ vagy a Ь magánhangzó írása, annak ellenére, hogy a szóvégi Ъ és Ь betű nem volt kiejtendő. А Ь magánhangzó eredetileg lágy mássalhangó utáni Ъ hangot jelentett, a bolgárban azonban már a középkorban megszűnt ez a jelentése, akkortól egyszerűen Й hangot jelöl, szó végén pedig nem volt ejtve. A Ъ betű eredeti ejtése a bolgárban megmaradt mind a mai napig, de már a középkorban nem volt ejtve a szavak végén.

1899-ben a bolgár közoktatási miniszter írásreformot hajt végre. Ennek lényege teljesen indokolatlan: egy önálló hangot nem jelölő betű visszakerül az ábécébe (zöld színnel) és egy létező hangot jelölő betű pedig megszűnik (piros színnel). Ez utóbbi lépés miatt a bolgár írás máig logikátlan a névelők és az igeragok esetében: akkortól érvényes az a szabály, hogy a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Й+Ъ hang Я betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható, hogy a Я mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Й+Ъ hangot. (Iskolázatlan bolgárok egyik jellemzője, hogy keverik a kettőt, ez kb. olyasmi, mint a magyarban a j/ly keverése, csak a különbség az, hogy míg a magyarban ez természetes nyelvfejlődés eredménye, addig a bolgárban ez egy átgondolatlan írásreform miatt van így.)

A posztkommunista Bulgáriában a kommunista írásreformot volt szokás szidni, pedig a valóságban az 1899-es reform sokkalabszurdabb volt.

1921-ben a baloldali kormányzat ismét írásreformot fogad el: törölnek 3 betűt. Ezzel a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata is megszűnik – ugyanez történik egyébként az 1918-as orosz írásreform esetében is. Hozzá kell tenni, hogy – ellentétben a bolgárral – az oroszban a kora középkor óta nem létezik az Ъ és Ь magánhangzóként.

1923-ben a baloldali kormányzat elleni puccs után visszaállításra kerül az 1899-es szabályzat.

A kommunista hatalom 1945-ben csinálja az utolsó írásreformot, ez amáig hatályos norma.

A reform részben indokoltnak mondható: az 1921-es reformmal azonos módon a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata megszűnik. Más részről viszont  a reform folytatja az 1899-es írásreform abszurditását, most már a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Ъ hang is А betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható most már az sem, hogy a А mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Ъ hangot. Megszűnik 2 betű (piros színnel), ezzel a betűk száma 30 lesz. Ezek közül a Ѣ betű megszűnése pedig – bár ez nem jelöl önálló hangot a legtöbb bolgár nyelvjárásban – megszűnteti az egyes bolgár nyelvjárésok írásbeli egységét. A Ѣ ejtése eredetileg erősen nyitott “e” hang – mint az angol “man” szóban -, de ez az ejtés csak egyes déli bolgár nyelvjárosokban maradt meg, a keleti nyelvjárásokban “Я” lett, míg a nyugatiakban “Е”. Az 1945-es reform bonyolult szabályokat eszelt ki, hogy a Ѣ mikor írandó Е és mikor Я alakban, azaz semmiféle egyszerűsődés nem következett ebből.

A mai bolgár helyesírás tehát alapvetően szóelemző alapú, a következő sajátosságokkal:

• egy betű “felesleges”, nem jelöl önálló hangot, hanem két hang kapcsolatát jelöli a Щ betű valójában teljesen ugyanaz, mint a ШТ,
• két bolgár hangnak, a “ДЗ” és a “ДЖ” hangoknak nincs saját betűjük, a “ДЗ” hangnak eredetileg volt, 1869-ban szűnt meg, míg a ДЖ-nek sosem volt,
• az А és a Я betű bizonyos esetekben A/Я, bizonyos esetekben viszont Ъ/ЙЪ jelentésű,
• olyan szavakban, ahol az Е és a Я váltakozik egymással, a helyesírás az irodalmi normán alapszik, melyet gyakorlatilag senki sem beszél, mivel a bolgár irodalmi norma egyik nyelvjáráson sem alapszik, hanem egyfajta nyelvjárásfeletti keverék.

Érdekes megnézni, hogy mi  a helyzet a macedón nyelvvel. A macedón irodalmi nyelv 1945-ben került létrehozásra a bolgár nyelv délnyugati nyelvjárásai alapján. A macedón ábécé eltérései az 1869-es bolgár íráshoz képest, íme:

Lényege:

• visszahozza az S betűt (sárga),
• a ДЖ hang jelölésére átveszi a szerb ábécéből a Џ betűt (zöld),
• az Й betű helyére – szerb hatásra – a J betűt teszi (zöld),
• töröl 7 betűt (lila), bár ezek közül a Ъ törlése indokolatlannak tekinthető,
• behoz két betűt szerb hatásra (zöld),
• létrehoz két teljesen egyedi betűt (kék).