bircahang

Most, hogy immár kiderült ki az esélyes a 2016-os amerikai elnökválasztás megnyerésére, érdemes nagyon röviden átnézni az 5 darab esélyest.

A demokrata oldalon a két esélyes Bernie Sanders és Hillary Clinton.

Itt nyilvánvalóan Hillary Clinton, a volt amerikai elnök felesége az amerikai elit embere. Ultraliberális belpolitika, a nagytőke érdekeinek védelme, mindez kombinálva agresszív külpolitikával. Tipikus liberális jobboldali. Ha magyar lenne, ballibnek lehetne őt nevezni.

Az ellenfele Bernie Sanders, zsidó származású. Hagyományosan liberális a belpolitikai kérdésekben, viszont nagytőkellenes. A külpolitikában pedig ellenzi a jelenlegi statusquót, nem támogatja Amerika aktív részvételét a nemzetközi ügyekben, kifejezetten háborúellenes. Tipikus liberális baloldali. Ha magyar lenne, LMP-slenne nagyjából.

Republikánus oldalon mára 3 jelölt maradt reális eséllyel: Donald Trump, Marco Rubio, s Ted Cruz.

Az amerikai elit embere itt Marco Rubio, kubai származású politikus. Belpolitikailag egyértelműen konzervatív, azaz ellenzi a modern, kitalált liberális szabadságjogokat (egynemű “házasság”, abortusz, stb.), viszont mindezt kombinálja a nagytőke érdekeinek teljes támogatásával. Külpolitikailag fokozozottan agresszív, Obamát is azért támadja, hogy az túl passzív, Rubio szerint Amerika szerepe a világ csendőre, s ez így is van jól, Obama hibáját abban látja, hogy túl keveset csendőrködött. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelője egy keresztény hívő ballib lehetne, aki egyetért mindenben a ballib alapelvekkel, egyes szociális kérdéseket leszámítva. Mondjuk ilyenek voltak a 90-es években az SZDSZ színeiben politizáló egyes hitgyülis politikusok, most Hack Péter ugrik be hirtelen.

Az elit számára itt a kisebbik rossz Ted Cruz, félig kubai származású politikus. Belpolitikailag radikálisabban antiliberális, mint Rubio, a nagytőke érdekei iránt ugyanúgy teljes mértékben elkötelezett. A külpolitikában viszont érezhetően mérsékeltebb Rubiónál. Tipikus konzervatív jobboldali. Magyar megfelelőt illetően ugyanaz mondható el, mint Rubiónál.

A fő ellenjelölt Donald Trump. Belpolitikailag nehezen meghatározható: szociális kérdésekben hajlik a konzervatív opció felé, de kifejezetten mérsékelt. Gazdaságpolitikailag klasszikus liberális. Összességében inkább baloldali azonban. Külpolitikailag mérsékeltebb a másik 2 republikánus jelöltnél. Nehezen kategorizálható: talán leginkább konzervatív baloldalinak nevezhető. Magyar megfelelője nehezen található, talán Orbánhoz nevezhető a leginkább hasonlónak.

Ki jó nekünk és ki rossz nekünk (nem-amerikaiaknak, elsősorbankelet-európaiaknak)?

Jó jelölt igazából nincs. Az egyértelműen rosszak Hillary Clinton és Marco Rubio. A másik három a kisebbik rossz kategóriája egyértelműen. Mivel szinte biztos, hogy az amerikai háttérhatalommeg fogja akadályozni Bernie Sanders és Donald Trump elnökségét, gyakorlatilag és reálisan nézve kénytelenek leszünk Ted Cruznak drukkolni.

Jelen cikk értelmében Latin-Amerikának számít minden, ami az amerikai-mexikói határtól délre esik és az amerikai kontinens részének minősül.

Azaz a 35 amerikai független állam közül 33, a 10 függő terület közül pedig 9. Továbbá az Amerikán kívüli központű államok mindazon területe, mely Amerikában van és az amerikai-mexikói határtól délre esik. Az egy darab önálló státuszú lakatlan területet (Navassa-sziget) nem vettem figyelembe.

Azaz így összesen van 41 területi egységünk + 11 francia és holland területrész, melyeket különbözőségük miatt érdemes külön számolni. Összesen 52.

Földrajzi beosztás:

• Dél-Amerika: 14 terület, azaz 12 független állam + Fakland-szigetek + francia Guyana,
• kontinentális Közép-Amerika: 8 független állam,
• szigetvilági Közép-Amerika (Karib-térség): 30 terület, azaz 13 független állam + 7 függő terüket + a 6 holland területrész + 4 francia területrész

Gazdasági szint szerint:

• nagyon gazdag (ez kb. a nyugat-európai szintet jelenti): Amerikai Virgin-szk., Bahama-szigetek, Bonaire, Falkland-szk., Kajmán-szk., Puerto Rico,
  Saint Barthélemy, Sint Eustatius, Trinidad-Tobago,
• szerényen gazdag (ez kb. a közép-európai szintet jelenti, pl.Magyarországszintjét): Antigua-Barbuda, Argentína, Aruba, Barbados, Chile, Curaçao, Guadeloupe, Guyana, Kuba, Martinique, Panama, Saba, Sint Maarten, Turks- és Caicos-szk., Uruguay,
• világátlag szint körüli (ez kb. a két legszegényebb EU-tagállam,Bulgária és Románia szintjét jelenti): Anguilla, Brazília, Brit Virgin-szk., Costa Rica, Dominica, Dominika, Ecuador, Grenada, Kolumbia, Mexikó, Peru, Saint Kitts Nevis, Saint Lucia, Saint Martin, Saint Vincent, Suriname, Venezuela.
• szegény (ez a legszegényebb európai országok, pl. Albánia, Moldova, Ukrajnaszintjét jelenti): Belize, Guatemala, Guyana, Jamaica, Montserrat, Paraguay, Salvador,
• mélyszegény (ilyen szegénységi szint Európában nincs, ez kb. a közepes szintű, azaz nem a legszegényebb afrikai országokszintje): Bolívia, Haiti, Honduras, Nicaragua.

A két abszolút véglet a Falkland-szigetek és Haiti, a gazdasági szintben a különbség köztük kb. 40-szeres. Ez óriási különbség: az EU leggazdagabb és legszegényebb tagállama (Luxemburg és Bulgária) között a különbség “alig” 6-szoros. De még a leggazdagabb és a legszegényebb európai ország (Luxemburg és Moldova) között is “csak” 20-szoros a különbség.

tipikus falklandi táj sok bircával

Nagyság – lakosságszám – terén a felosztás:

• nagyon nagy országok, 100 millió feletti lakossággal: Brazília és Mexikó,
• nagy országok, 20-100 millió közti lakossággal: Argentína, Kolumbia, Peru, Venezuela,
• közepes országok, 5-10 millió közti lakosággal: Bolívia, Chile, Dominika, Ecuador, Guatemala, Haiti, Honduras, Kuba, Nicaragua, Paraguay, Salvador,
• kis országok, 1-5 millió közti lakosággal:  Costa Rica, Jamaika, Panama, Puerto Rico, Trinidad-Tobago, Uruguay.
• “törpeállamok”, 1 millió alatti lakossággal: ide tartozik az összes karibi terület (leszámítva a 3 nagyot, Dominikát, Haitit és Kubát, és Jamaikát, Puerto Ricót, valamint Trinidad-Tobagót), valamint Belize, a Falkland-szigetek, továbbá a “három Guayana”: a francia Guayana, Guayana és Suriname.

Nyelvileg a felosztás érdekes. A két legnagyobb nyelv természetesen a portugál és aspanyol.

A spanyol hivatalos nyelv 18 független országban, plusz Puerto Ricóban. Az összes természetesen volt spanyol gyarmat.

A spanyolt illetően:

• az anyanyelvi beszélők aránya 90 % feletti a következő országokban: Argentína, Chile, Costa Rica, Dominika, Honduras, Kuba, Mexikó, Puerto Rico, Salvador, Uruguay,
• az anyanyelvi beszélők aránya 80-90 % közti a következő országokban: Ecuador, Guatemala, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Venezuela,
• az anyanyelvi beszélők aránya 50 % körüli a következő országokban: Bolívia, Paraguay.

A spanyolt nem anyanyelvként beszélők elsősorban eredeti nyelvüket megtartott indiánok, akiknek a legnagyobb része azonban szintén beszéli a spanyolt idegen nyelvként. Mint látható, a nyelvileg legindiánabb országok Bolívia és Paraguay, ahol a lakosság fele ma is nem spanyol anyanyelvű. Paraguay az egyetlen hivatalosan spanyol nyelvű ország, ahol a spanyol csak a második legbeszéltebb nyelv: első helyen a guaraní nyelv áll ott.

Bolíviában, Mexikóban, Paraguayban és Venezuelában egyes indián nyelveknek is hivatalos státusza van, de ennek szerepe inkábbjelképes, az állam a gyakorlatban csak a spanyolt használja.

Puerto Ricóban az angol is hivatalos nyelv, de csak a lakosság kis részének anyanyelve.

A portugál egyedül Brazíliában hivatalos nyelv, de mivel Brazília a térség legnagyobb országa, a portugál a térség második legnagyobb nyelve. Brazília lakosságának kb. a 95 %-a portugál anyanyelvű,

A francia a hivatalos nyelv 1 független országban, Haitiben, valamint természetesen Franciaország 5 térségbeli országrészében. Ami a francia nyelv tényleges helyzetét illeti, azonban más-más a helyzet a 6 területen:

Guadeloupe-on és Martinique-én a lakosság 90 %-a helyi, francia alapú kreol nyelvet –antillai kreol – beszél, ez az anyanyelv, a franciát szintén mindenki beszéli, de idegen nyelvként. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben franciára váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak a francia használatos,

Hasonló a helyzet francia Guyanában, ahol a lakosság 60 %-aguayanai kreolanyanyelvű. ez az antillai kreol rokonnyelve. Azért csak 60 %-a, mert a területen nagy a bevándoroltak aránya. Emelett sokan beszélik a sranan togót is, mely egy angol alapú kreol nyelv,

Haitiben a helyzet szintén hasonló: a lakosság 90 %-a haiti kreolanyanyelvű – szintén a fenti két kreol nyelv rokona -, csak a felső osztály francia anyanyelvű. Haitiben külön érdekesség, hogy – ellentétben az előbbiekkel – a lakosság nagy része idegen nyelvként sem beszél franciául. Haitin a haiti kreol is hivatalos nyelv a francia mellett.

haiti bankjegy, francia és haiti kreol nyelvű felirattal

A kis Saint Barthélemy az egyetlen francia anyanyelvű francia terület a térségben, itt a lakosság 90 %-a francia anyanyelvű. a többi anyanyelve az antillai kreol. Ennek oka faji: ezen a szigeten a lakosság zöme európai származású.

A kis Saint Martin (ez Szent Márton-sziget északi része) helyzete különleges. Itt a hivatalos francia nyelv a lakosság alig 10 %-ának az anyanyelve, 20 % anyanyelve az angol, míg a nagy többség – 70 % – antiguai kreol anyanyelvű, mely azonban nem francia, hanem angol alapú kreol nyelv. A lakosság 90 %-a számára a francia idegen nyelv, a többség nem is beszéli magas szinten. Valójában a holland is elterjedtebb a franciánál.

A holland a hivatalos nyelv Suriname-ban, valamint Hollandia 6 darab térségbeli országrészében. A tényleges helyzet itt is esetenként más, mint ahogy Franciaország esetében is.

Az ABC-szigeteken (Aruba, Bonaire, Curaçao), ez a Dél-Amerika partjai közelében lévő 3 holland sziget a lakosság 80 %-ának az anyanyelve a papiamento, ez egy angol-holland-portugál alapú kreol nyelv. A maradék holland és spanyol anyanyelvű, ez utóbbi a bevándorlók miatt. A papiamento nyelvű lakosság jellemzően beszél hollandul és angolul is, sokan spanyolul is. Arubán és Bonaire-en a papiamento is hivatalos nyelv. A papiamento portugál alapú kreol nyelv, a térség legfejlettebb kreol nyelv, azaz a nyelv használatos minden helyzetben, nem csupán családi nyelv, ahogy ez a legtöbb kreol nyelvre jellemző. Hangzása olyan mintha portugálok beszélnének spanyolul, angol és holland szavakat keverve beszédükbe.

papiamento nyelvű reklámklip az arubai tévében

A másik 3 holland terület: Sint Maarten (ez Szent Márton-sziget déli része), Saba és Sint Eustatius angol és antiguai kreol lanyanyelvű. Itt az angolnak hivatalos státusza is van a holland mellett. A lakosság jelentős része beszél hollandul is, de csak idegen nyelvként.

Suriname-ban a lakosság kb. fele holland anyanyelvű, negyedének az anyanyelv sranan togo is, mely egy angol alapú kreol nyelv, másik negyed anyanyelve pedig a guayanai kreol.

A többi 19 terület hivatalos nyelve az angol: ez 12 független állam, 1 amerikai függő terület, s 6 brit függő terület. Azaz az angol a legelterjedtebb nyelv Latin-Amerikában a területek számát illetően, de mivel ezek mind kis lakosságú területek, így az angol messze a spanyol és a portugál mögött, harmadik helyen áll az európai nyelvek között a térségben.

A térség legnagyobb részében a kétnyelvűség jellemző, azaz a lakosság zöme angol és kreol anyanyelvű, s ez a kreol angol alapú helyi kreol nyelv, a kisebb rész pedig csak angol anyanyelvű. Funkcionális kétnyelvűség jellemző: azaz családban, egymás között az emberek kreolul beszélnek, míg “hivatalosabb” helyzetben és idegenekkel angolra váltanak. A kreol nyelv szinte csak szóbeli, míg írásban szinte csak az angol használatos, Íme az országok, ahol ez a helyzet:

• Anguilla – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Antigua-Barbuda – 75 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Bahama-szigetek – 61 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Barbados – 90 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Brit Virgin-szk. – 80 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Grenada – 85 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Guyana – 87 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Jamaica – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Montserrat – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Kitts Nevis – 72 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Saint Vincent – 88 % angol és helyi kreol anyanyelvű,
• Trinidad-Tobago – 95 % angol és helyi kreol anyanyelvű

A kreollal kapcsolatban érdekes tény, hogy beszélői szinte titkos nyelvként kezelik, furcsállják, ha közösségen kívüli személy akarja a nyelvet megtanulni.

Ahol a lakosság zöme angol anyanyelvű, s a helyi kreol kisebbségben van: Turks- és Caicos-szk. – 35 % angol és helyi kreol anyanyelvű, Ugyanez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken, itt a lakosság 45 %-a helyi kreol anyanyelvű.

Belize sajátos eset – itt 40 % angol és helyi kreol anyanyelvű, a lakosság kb. 50 %-a azonban spanyol anyanyelvű.

Az angol hivatalos nyelvű Dominica szintén sajátos:a lakosság 60 %-a dominikai kreol anyanyelvű. mely azonban nem angol, hanemfrancia alapú. Az ok: az ország sokáig francia gyarmat volt, mielőtt brit irányítás alá került. Dominicán így a kétnyelvűség a dominikai kreol és az angol vonatkozásában áll fenn. Ugyanez a helyzet Saint Lucián, ahol a lakosság 85 %-a luciai kreol anyanyelvű, mely szintén francia alapú kreol.

Ahol nem alakult ki kreol nyelv, és az angol a lakosság anyanyelve az a Kajmán-szk. S továbbá természetesen ez a helyzet a Falkland-szigeteken is, ahol a lakosság európai eredetű, itt a lakosság 90 %-a angol anyanyelvű, a többi pedig bevándorló, elsősorban spanyol anyanyelvűek.

Ami a vallási megosztottságot illeti, a helyzet nagyban függ attól, hogy mely volt a gyarmatosító hatalom. Ahol ez Franciaország, Spanyolország vagy Portugália volt, ott katolikus többség van. Ezt azonban a XIX. sz. közepe óta befolyásolja az elsősorban amerikai eredetű protestáns missziók tevékenysége. Van ahol a protestantizmus jelentős sikereket tudott elérni, bár egyetlen eredetileg katolikus államban sem tudott többségre szert tenni.

A volt spanyol és portugál gyarmatok közül Brazíliában, Chilében, Costa Ricában, Guatemalában, Hondurasban, Nicaraguában, Panamában, Puerto Ricóban és Salvadorban a katolikus többség 50-75 % közötti, jelentős 20-45 % közötti protestáns kisebbségek. Az összes többi volt spanyol gyarmaton – Kubát leszámítva – a katolikusok aránya ma is háromnegyed feletti. Kuba speciális: a katolikusok aránya 50 % feletti, azonban a pogányság elterjedése jelentős, ez elsősorban a santería vallást jelenti, továbbá van 10-15 %-nyi protestáns is.

Hasonló a helyzet még Haitiben, ahol a legnagyobb vallás a vudu, a katolicizmus csak második helyen van.

A francia mindenhol erős katolikus többség van, leszámítva Szent Márton szigetet (annak mind a francia, mind a holland felét), ahol a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen. A a holland területeken az ABC-szigeteken erős a katolikus többség, míg a 3 északi szigeten – ide számítva Szent Márton déli felét is – a katolicizmus és a protestantizmus fele-fele arányban van jelen.

A volt brit gyarmatok közül erősen katolikus többségű Dominica és Saint Lucia, míg katolikus-protestáns egyensúly van Belize-ben és Grenadában. Ez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken is. A többi volt brit gyarmaton – Guayanár és Trinidad- Tobogót leszámítva – erős a protestáns többség.

Guayanában, Suriname-ban és Trinidad Tobogón a helyzet speciális: itt a lakosság harmada hindu vallású. Ennek oka, hogy a britek és a hollandok ide a néger rabszolgák mellett indiai bérmunkásokat is telepítettek, mégpedig elsősorban hindukat. Ugyanebben a három országban van kb. 10-15 %-nyi muszlim is, az ok ugyanaz, mint az előbb említett: ők muszlim indiai bérmunkások utódai. Mindenhol máshol a térségben a muszlimok aránya minimális, 1 % alatti, s ahol valamivel több is van (a legnagyobb muszlim arány Argentínában van, ott is alig 4 %), az ok a XX. századi bevándorlás muszlim országokból.

Ami a zsidókat illeti, egyedül Uruguayban és Szent Márton szigeten van 1 % feletti jelenlét.

A marginális vallásokat és az új vallási mozgalmakat illetően, arányuk sehol sem nagyobb 3-4 %-nál. A marginális vallások elsősorban ajehovistákat és a mormonokat jelentik, ezek folytatnak alegaktívabban misszionáriusi tevékenységet. Chuilében és Uruguayban érték el a mormonok a legnagyobb sikert, ott a lakosság 2-3 %-a mormon. A legtöbb jehovista pedig Brazíliában és Kubában van: arányuk 1-2 %. Az új vallási mozgalmak pedig szinte csak arasztafárikat jelentik. A legtöbb rasztafári Jamaikában van, kb. a lakosság 2 %-a.

Ami a faji elosztást illeti, a térség nagyon különböző. Az alábbi térképen igyekeztem feltüntetni a helyzetet. (A karibi térséget kinagyítottam a jobb láthatóság céljából.)

Egy részről vannak a fehér államok, ahol a lakosság 80+ %-a európai eredetű, kevés volt a gyarmati időkben a néger rabszolgák behozatala, s az indiánok szinte teljesen kipusztultak, csak kis csoportjaik maradtak meg. Ezeket sötétzöld színnel jelöltem.

a nemzetközi szépségkirálynőválasztásokon minden idők legsikeresebb országa Venezuela

Sárgával jelöltem azokat az indián országokat, ahol ma is az indián lakosság legalább 80 %-ot tesz ki, kevés mind a fehér, mind a kevert faj.

A legtöbb volt brit gyarmat néger többségű, itt az indián őslakosság ki lett irtva, a fehér betelepülés korlátozott volt, s a mai lakosság legnagyobb részének ősei Afrikából bevonszolt rabszolgák. Ezek anéger államok, ahol ma is néger a lakosság 80+ %-a. Szín:világoszöld. Ugyanez jellemző a volt francia gyarmatok zömére is.

A másik országcsoport a mesztic államok, ahol nagyon kevés a néger, viszont a lakosság 80+ %-a mesztic (fehérek és indiánok keveréke), viszonylag kevés a tiszta indián és tiszta fehér is. Ezeket narancssárga színnel jelöltem.

Más országokban – fehér-mesztic országok – szinte egyensúly van a fehérek és a meszticek között, ezekben a néger és a tiszta indián kisebbségben vannak. Ezeket piros színnel jelöltem.

Bobby Farell, a Boney M együttes énekese is arubai volt

Másik csoport az indián-mesztic államok, ahol közel azonos arányt foglalnak el a kevert fehér-indián fajúak és az indiánok. Szín: sötétkék.

Végül: 50-80 % közötti néger többség, jelentős mulatt és fehér kisebbséggel, vagy mulatt és indián kisebbséggel: barna.

S 50-80 % közötti fehér többség, jelentős mulatt és néger kisebbséggel: lila.

Továbbá: 50-80 % közötti mulatt többség, jelentős fehér és néger vagy indián kisebbséggel, szín: szürke.

4 ország nem lett beszínezve, ezek Guayana, Peru, Trininad-Tobago, Suriname. Nem tehetők bele ugyanis egyik fenti csoportba se,

Peruban nincs egyik fajnak se többsége. A lakosság 45 %-a mesztic, 35 %-a indián, 20 %-a pedig fehér.

Trinidad-Tobagóban 40-40 % az ázsiai fehér (indiai) és a néger, a maradék pedig a kettő keveréke.

tipikus helyiek (a képen: Suriname elnöke és felesége)

Guayanában és Suriname-ban pedig 35-40 %-nyi ázsiai fehér (indiai) van, 10 %-nyi indiánnal, 20 % négerrel, a többi pedig keverék, valamint kevés európai fehér.

karibi szépségkirálynőválasztás, az egyes országok jelöltjeivel